Vérszívó Angyalok

17. fejezet.

Heló beló mucikáim! Itt az új rész! 

Jó olvasást! :)

*Zayn szemszöge:*



A titkos hely felé autóztunk Lory-val. Csendben voltunk, nem az a kínos csend hanem az a gondolkodós csend. Úgy gondolom ezt a csendet kicsit megtöröm de ő megelőzött.
- Milyen volt a napod? - kérdezte kíváncsian.
- Rengeteg dalt vettünk fel, kicsit elfáradtam. Megkérdeztem a többieket, hogy állnak a csajokkal. - meséltem neki. Felcsillant a szeme.
- Lily és Niall randira megy!! - sipítozott és kacarászott mint egy örült. Jót nevettem ezen a kirohanásán.
- Tudom. Én csak Louis-t sajnálom egy kicsit. Agnes eggyel talán nem nyit felé. Azt mondta, hogy valamilyen fiúval beszélget folyton. Te nem vetted észre?? - kérdeztem tőle egy kicsit aggódóan.
- Most, hogy mondod tényleg. A filmek közben is folyton kimászkált vagy a telefonján pötyögött. Louis egy aranyos kicsit talán túlpörgött életvidám "gyerek", nem értem, hogy nem vette észre Agnes. - szontyolodott el egy pillanat alatt.
- Nyugi kicsim, majd remélem megoldják. Na de már kíváncsi vagyok mit fogysz szólni a randinkhoz. - mosolyogtam rá sejtelmesen.
- Nálam nem jobban. - mosolygott vissza rám izgatottan. Még vagy autóztunk 10 percet az úton és a jól ismert földes úton befordultam. Mikor beértem addig, hogy kintről ne lássák az autót megálltam.
- Itt is vagyunk! - mondtam neki. Kiszálltam majd az ő oldalára siettem mielőtt még bármit is csinálhatott volna. Kinyitottam neki az autót és kisegítettem belőle.
- Köszönöm! - suttogta lesütött szemekkel. Féloldalasan elmosolyodtam a reakcióján.
- Gyere! - húztam magam után miután bezártuk az autót. Mentem előre a hídig. A hídnál Lory megtorpant.
- Ez meseszép! - mosolygott rám majd a karjaim közé bújt.

 - Direkt hoztalak ide! - indultunk el kézen fogva. - Segíteni szeretnék neked! Meg akarlak tanítani rendesen repülni és az erődet is meg kell tanulnod használni!
Kicsit megremegett a kezemben.
- Okés. - a hangja bizonytalanul csengett.
- Ma este csak repülünk semmi más, ne gondolj bonyolult dolgokra. - mosolyodtam el kedvesen.
- Rendben. - mondta majd kiértünk a híd végére. Elindultunk felfele az emelkedőn amíg ahhoz a kis ülőkéhez nem értünk amit a fiúkkal építettünk ki. Innen gyönyörű a kilátás. Figyeltem Lory meglepett arckifejezését.
- Tetszik?
- Nagyon!!! Leülünk?? - kérdezte csillogó szemekkel kisgyermek mosolyát megvillantva. Én csak egy puszit nyomtam a fejére és leültünk.

- Nagyon örülök, hogy tetszik! remélem majd a repülést is élvezni fogod. 

- Azt kétlem! - mondta és remegni kezdett. 

- Nyugi amíg én itt vagyok nem fog semmi bajod esni! Vigyázok rád! - öleltem meg egy puszit nyomva a homlokára. 

- De hogyan fogod nekem aki tériszonyos megtanítani. Reménytelen eset vagyok! - nevetett fel kínosan. 

- Én tanítottam meg Niall-t is repülni és ő még él nem?? - mosolyogtam rá. 

- Biztató! - motyogott magába. 

- Az első lépés, hogy vedd elő a szárnyaidat az nem olyan nehéz. Gyere megmutatom, hogy kell! - lelkesedtem fel még jobban. Felálltam és őt is felhúztam a kényelmes ülőhelyről. 

- Ne Zayn!! Én le fogok zuhanni! - nyavalygott. 

- Figyelj! - kiáltottam rá. - Akkor először csak vedd elő a szárnyad, nem kell ma repülnöd majd én repülök helyetted. 

Mikor ezt felhoztam láttam rajta, hogy megnyugodott. 

- Tehát vedd elő a szárnyaid, úgy ahogyan még a házunk mögötti hegyen mutattam. Csukd be a szemed, gondolj rá erősen és ott lesznek, de tartsd megad mert lehet lehúz a súlya. - adtam ki az utasításokat, úgy tett ahogyan kértem. Nagyon szép fehér szárnyai vannak. Én is előhívtam a szárnyaimat. Az enyémek az övével ellentétben ébenfeketék voltak. Ez van ha egy angyal nem tudja kordában tartani a szomját ha átváltoztatják vámpírrá. Nekem és Harry-nek nem sikerült kordában tartanunk a szomjunkat. Miután a szárnyam elvesztette a fehér színét próbáltam leállni az emberi vérrel hátha visszakapom az eredeti színét. Miután már nem változott vissza a szárnyam az egyik Arkangyal meglátogatott és azt mondta: - " Nem fogod már visszakapni a szárnyad eredeti színét. A bukottak viselik ezt a színt de te nem lettél az mielőtt ez megfordulna a fejedben. Csak az emberi vér utáni szomjad miatt lett fekete. Továbbra is mennyei angyal vagy. Az eredeti színed csak akkor fogod visszakapni mikor valaki aki nagyon szeret és mindent megtenne érted az utolsó pillanatban feláldozza magát érted és te elfogadod az áldozatát. Ha nem fogadod el akkor fekete marad a szárnyad és nem lesz már fehér soha többet. Nem fogsz akkor sem a bukottakhoz kerülni." - mondta nekem és eltűnt. Ezt Harry is tudja. 

- Hahó Zayn figyelsz?? - zökkentett ki a gondolkodásomból Lory csilingelő hangja. 

- Persze bocsi! Mit is mondtál?? - kérdeztem bűnbánóan. 

- Azt, hogy ügyes vagyok?? - fordult meg előttem a nagy fehér szárnyával?? 

- A legügyesebb! -dicsértem meg. 

- Oké hogyan tovább?? - kérdezte fellelkesedve. - A tied is szép, olyan varázslatos! Megfoghatom?? - kérdezte félénken. 

- Nyugodtan! - mosolyogtam rá biztatóan. A bal szárnyam elé lépett és élveztem ahogyan simogatja a szárnyamat. Mikor már kiszórakoztatta magát elengedte a szárnyamat és elém lépett. Felágaskodott, apró kezeit a nyakamra tette és megcsókolt. Annyira imádom ahogyan a puha szája az enyémmel játszik. 

- Imádom ahogyan csókolsz! - mondtam neki mikor elváltam ajkaink. Ő csak elpirult és elsütött a szemét. 

- Csukd be a szemed és parancsold vissza a szárnyaidat a helyükre. - nem tétlenkedett tette amit kértem. miután megbizonyosodtam róla, hogy jól megfogtam és nehogy kiessen a kezemből repülés közben a sziklaszírt szélére mentem. Láttuk ahogy megy le a nap és gyönyörű fényt vet Londonra. 

- Kész vagy?? - kérdeztem tőle. Egy aprót bólintott. Elrugaszkodtam, kitártam a szárnyaimat. Éreztem ahogy Lory erősebben szorít magához. Meseszép kilátás volt alattunk. A nap már lement és sötét volt. Csak London erős fényei világítottak meg minket. 

- Legalább csak a szemedet nyisd ki! - kérleltem Lory-t.  Óvatosan kinyitott a szemét. 

- Te úr isten! Milyen magasan vagyunk? - kérdezte kétségbeesetten. 

- Nyugi nem fogunk lezuhanni! - biztattam. 

- A kocsival mi lesz?? 

- Harry értem ment. Mi  majd hazarepülünk. Úgy értem haza repülök veled, azaz én viszlek. Érted nem? - kérdeztem tőle. 

- Persze. 

- Mindjárt otthon vagyunk. 

Lassan repültem de mégis hamar hazaértünk. Leszálltam a hátsó udvaron és eltengettem Lory-t. 

- Na túlélted? - kérdeztem tőle

- Nem kell gúnyolódni! - tetette a sértődöttet. Megfordult és elindult be a házba. Én sem tétlenkedtem utána mentem. Megállt megvártam még utolértem mielőtt még a karja után nyúlhattam volna megfordult és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba. Elváltunk és elindultunk befelé. A nappaliban néztek filmet a többiek. 

- Sziasztok Köszöntünk nekik egyszerre mire mindegyikőjük ijedten nézett ránk. Gondolom horrort néztek. 

- A francba emberek a frászt hozzátok ránk! - ordította oda nekünk Louis. 

- Bocsi! - mondtuk a nevetésünket visszafojtva. 

- Felmentünk!- közölte velük Lory, Ők visszafordultak és nézték tovább a filmet. Elindultunk a lépcsőn és egyenesen a szobánkba mentünk. Ott fogadott minket Hope (kutya, a szerk.) nagy örömmel. Megsimogattam és játszottam vele míg Lory a fürdőben volt. Nyílt a fürdő és életem szerelme lépett ki rajta az én pólómban. 

- Jó áll neked a polóm! - mosolyodtam el kajánul. Ő csak elpirult és bemászott az ágyba. - Mindjárt jövök! Próbálj meg addig nem elaludni. 

Bementem a fürdőbe levettem a ruhám és beálltam a zuhany alá. Nem időztem sokat a zuhanyzással. Kimásztam a zuhany alól és megtörölköztem, felvettem a tiszta boxert és már Lory mellet feküdtem az ágyban. 

- Köszönöm a mai napot! Felejthetetlen élmény volt. - mondta bágyadtan mikor átöleltem. 

- Örülök, hogy tetszett kicsim! - mondtam és megpusziltam a vállát. - Jó éjt angyalom! 

- Jó éjt Zayn! - mondta és engem is elragadott az álom. Néha nekünk is pihenni kell. 

Remélem tetszett!! :) ;)