Vérszívó Angyalok

20.fejezet. 

Heló kedveskéim!
Sajnálom! 1 hónapja nem hoztam rész!!
Bocsi a sok késést!!

Elérkeztünk a 20. fejezetig!!

Juppy ünneplés van emberek!! 

 Remélem tetszeni fog. 

*Lory szemszöge:*

Fáradtam nyitottam ki a szemem Zayn ölelő karjaiba. A szemembe sütött a nap. Reggelig aludtam volna? 

- Jó reggelt kicsim! - adott egy puszit Zayn a nyakamra. 

- Szia!- mosolyogtam rá. 

- Éhes vagyok! Te nem?? - kérdezi tőlem.

- De nagyon! Tegnap dél óta nem is kajáltam. - döntöttem a fejem a mellkasára. 

- Tudom, hogy nem szereted de muszáj innom belőled. - mosolygott rám bűnbánóan. 

- Nem akarom, hogy itt hagy! Tehát muszáj lesz adnom a véremből. 

- Köszönöm kicsim! - hajolt a nyakamhoz. Becsuktam a szememet. Éles fájdalom hasított a nyakamba. Pár perc múlva a fájdalom elmúlt. Csak Zayn kortyolásait lehetett hallani. Nem tudom mennyi idő telt el de arra lettem figyelmes, hogy Zayn legyez a szemem előtt.
- Hahó Kicsim! - mosolygott rám Zayn.
- Figyelek! - ráztam meg a fejem.
- Azt látom! Menj el fürdeni, Én addig megcsinálom a reggelidet! Köszönöm Édesem! Nem tudom mi lenne velem nélküled!- csókolt meg szenvedélyesen. Miután elváltunk Zayn a konyhába indult én pedig a fürdő felé araszoltam. A tegnapi ruhámat levettem majd beálltam a zuhany alá. Egy hajmosás sem árt. Gyorsan végeztem. Kiléptem a zuhanyzóból, a hajamat becsavartam egy kisebb törölközőbe, majd a testemet szárazra töröltem. Magam köré csavartam a kissé vizes törölközőt és kiléptem a szobába. Kivettem a mai napra megfelelő ruhát és felöltöztem. Kicsit Zayn-esre vettem a figurát.

Kivettem a törcsiből a hajamat és gyorsan megszárítottam. Elpakoltam magam után a fürdőbe és Zayn után indultam a konyhába. A konyha ajtóban találkoztunk.

- Pont indulni akartam fel, hogy szóljak kész a kaja! - ölelt át és adott egy puszit a homlokomra. 

- Látod, csak gondolnod kell rám és itt vagyok! - mosolyogtam rá. Reggeli csendesen telt. Zayn nézte ahogy elpusztítom a szendvicseket amiket nekem csinált. Mikor végeztem a kajálással a mosogatóba tettem a tányért.

- Na elmeséled mi történt tegnap?? - kérdeztem Zayn miközben a nappaliba mentünk. 

- Mint mondtam apa meglátogatott minket. - kezdtem el mikor leültünk a kanapéra.

- És mit mondott! - kérdezte mikor a lábaimat az ölébe tette. 

- Hát ugye anya jött és elvitt hozzánk. Azt kérte ne akadjak ki és ne haragudjak rá és hogy, hallgassam meg. Nos természetesen kiakadtam. Először bebizonyította, hogy ő az apám. aztán elmondta hogy, miért hagyott el minket. És téged is szidni kezdett mert, azt mondtam hogy, nincs szükségem a segítségére. Aztán megmondtam neki hogy, totál felesleges volt idejönnie és nem kérek belőle. És megmondtam neki hogy, ha eddig nem segített és nem volt velem most se kell. - fejeztem be a tegnapi történetemet. Pár pillanatig még gondolkozott majd rám emelte csoki barna szemeit. 

- Nem értelek Lory. - ennél a mondatánál kikerekedett a szemem. - Végre láthatod és próbál segíteni. Egész életedben segített neked a tudtod nélkül. Örülj neki, hogy láthatod 4 évig ismét! Gondolj csak bele. Én legalább 10 éve nem láttam szüleimet! A testvéreimet is csak néha látom. Alig várom az év végét hogy, újra lássam őket! És ki fogom használni azt a 4 évet amíg találkozhatok velük. Várom a nyaralásokat, a sok programot, anya főztjeit. Örülj neki, hogy itt van. Hidd el az a 4 év olyan hamar el fog telni. 2 nap múlva neked suli. Másfél hét múlva a ballagásotok, majd az értségi. Ott tud lenni a ballagásodon, s mikor kell egy kis kikapcsolódás a vizsgák között. Hidd el ha most nem használod ki életed végéig báni fogod! 

Tényleg igaza van. Ő tudja milyen ez. 

- Csak fogadd meg a tanácsom! Hívd át és akkor beszéljétek meg ezt az egészet! adj neki még egy esélyt hogy bepótolja azt amit nem tudott veletek lenni! - húzott oda magához és nyomott a fejemre egy puszit. 

- Köszönöm Zayn! - öleltem meg jó szorosan. 

- Ugyan! Itt vagyok és segítek ahogyan a többiek is! 

- Akkor hívjam át? 

- Persze! 

- Hát jó! Felhívom anyát!- felkeltem Zayn mellöl, felmentem a szobánkba a telefonomért. Tárcsáztam anya számát! 3 kicsöngés után álmosan szólt bele. 

- Szia kicsim! 

- Gyertek át most ha tudtok. Apát is hozd! - mondtam gyorsan és ki is nyomtam a telefont mielőtt meggondolnám magamat. Lementem a lépcsőn. Mikor leértem hallottam a csengőt. Elindultam hát hogy, kinyissam de Zayn megelőzött. 

- Jöjjenek be! - hallottam ahogyan beinvitál valakiket. Anya és apa lépett be. Hogy érhettek ide ilyen korán. Még időm se volt összeszedni a gondolataimat. Te jó ég! 

- Szerbusz kislányom! - ölelt meg anya amint észrevett. 

- Szia anya! - öleltem vissza. 

- Szia kicsim! - jött oda apa azzal a szándékkal hogy, Ő is megöleljen. 

- Apa! - biccentettem neki és összefontam a mellkasom előtt a kezemet. Vette a lapot és leeresztette a kezeit. 

- Szerintem menjünk be a nappaliba és ott mindent meg tudnak beszélni. - oldott a a feszültséget Zayn. Követtem a páromat a nappaliba. Mi Zayn-el leültünk a kanapéra anyáék pedíg a szemben lévő kanapéra amit tegnap elfordítottak a filmnézés miatt. Úgy érzem hosszú beszélgetés veszi majd kezdetét. Zayn biztatóan rám mosolygott és átkarolt. Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem. 

Hát ez lenne a 20. fejezet! 

Remélem tetszett!! 

A kövi rész 2 hét múlva lesz mert Erdélyben leszek a héten! :) 

Pussz,Lüssz:)